KÓSA ERNŐ:”A sors keze avagy miből lesz a cserebogár?”

 Ősszel már amikor sárgultak a levelek beigérve a közelgő telet megláttam egy huskyt egy udvaron, ő volt Sziszi, ezt az elkövetkező néhány percbe tudtam meg a tulajdonossal történő beszélgetés során – egy kisorsolt szánhúzó melyet köztudottan verekedős viselkedés miatt ért a munkanélküli tisztség, 24 óra múlva már az én falkámba próbálgatta erejét – tekintélyét. Egy osztálytársam hivott, hogy egy vörös husky szuka eladó (egy bárány élete száradt a lelkén, terhelve a gyomrát) az ő állategészségügyi körzetében ez a kutya Linda. Két hónap multán az első hó alkalmával ki is próbáltam az új jelölteket mindeniket egyes fogatként, Sziszi a tapasztalata ellenére eléggé szétszórt volt úgy tűnt mintha mindent elfeledett volna amit eddigi múltja takargatott vagy feltételeztem, hogy tudhatott míg Linda aki soha nem is látott szánt ő szinte profi vezetőként kezelte az új állapotot. Fellángolásom a siker után nem hagyott nyugodni és összefogtam őket, nagy siker volt Sziszi nem hazuttolta meg önmagát összevertek, én nagy igyekezetemben habár elég sok tapasztalatom van e-téren ?…??? mégis megragadtam őket bunyó közben a nyakuknál és a jobb lábammal előre lépve próbáltam a levegőbe emelni az önjelölteket, a siker nem maradt el csak éppen előtte két három alkalommal megharapták a lábamat habár én csak a biztosabb egyensúly és erőkifejtés kedvéért léptem előre – de ilyen helyzetekre mondják, hogy jó pap is holtáig tanul. Az élménytől letaglózva az első adandó alkalommal elajándékoztam az újoncaimat megmaradva a régi csapatommal és itt jön a meglepetés vagy talán ’’a sors keze’’ hisz a csapattársunk a borszéki Molnár Sándor Lindából egy kitűnő sebes vezérkutyát faragott míg Sziszi kolozsvári barátomnál Mihai-nál egy négyes csapat vezére lett 2010 januárjában. A sors keze avagy miből lesz a cserebogár? Ősszel már amikor sárgultak a levelek beigérve a közelgő telet megláttam egy huskyt egy udvaron, ő volt Sziszi, ezt az elkövetkező néhány percbe tudtam meg a tulajdonossal történő beszélgetés során – egy kisorsolt szánhúzó melyet köztudottan verekedős viselkedés miatt ért a munkanélküli tisztség, 24 óra múlva már az én falkámba próbálgatta erejét – tekintélyét. Egy osztálytársam hivott, hogy egy vörös husky szuka eladó (egy bárány élete száradt a lelkén, terhelve a gyomrát) az ő állategészségügyi körzetében ez a kutya Linda. Két hónap multán az első hó alkalmával ki is próbáltam az új jelölteket mindeniket egyes fogatként, Sziszi a tapasztalata ellenére eléggé szétszórt volt úgy tűnt mintha mindent elfeledett volna amit eddigi múltja takargatott vagy feltételeztem, hogy tudhatott míg Linda aki soha nem is látott szánt ő szinte profi vezetőként kezelte az új állapotot. Fellángolásom a siker után nem hagyott nyugodni és összefogtam őket, nagy siker volt Sziszi nem hazuttolta meg önmagát összevertek, én nagy igyekezetemben habár elég sok tapasztalatom van e-téren ?…??? mégis megragadtam őket bunyó közben a nyakuknál és a jobb lábammal előre lépve próbáltam a levegőbe emelni az önjelölteket, a siker nem maradt el csak éppen előtte két három alkalommal megharapták a lábamat habár én csak a biztosabb egyensúly és erőkifejtés kedvéért léptem előre – de ilyen helyzetekre mondják, hogy jó pap is holtáig tanul. Az élménytől letaglózva az első adandó alkalommal elajándékoztam az újoncaimat megmaradva a régi csapatommal és itt jön a meglepetés vagy talán ’’a sors keze’’ hisz a csapattársunk a borszéki Molnár Sándor Lindából egy kitűnő sebes vezérkutyát faragott míg Sziszi kolozsvári barátomnál Mihai-nál egy négyes csapat vezére lett 2010 januárjában.

Kósa Ernő: „a Husky az nem kutya – az HUSKY!”

„a Husky az nem kutya – az HUSKY!”
– hallottam valakitől és igaza van

egy rottweiler elégedett tulajdonosa voltam amikor rám köszöntött a Nap és Jessei – egy baranaszemű ordas-szürke felnőtt szibériai husky szukát kaptam ajándékba. Rögtön beleszerettem a látványába hisz a gyermekkorom álmaiból dédelgetett, farkas – indián történetek, szánhúzó kutyás történetek emléke fantáziavilága kelt benne életre, a ragadozó ösztönének fékentartásával már nem kísérleteztem csak egyszerűen elhatároztam, hogy egy kék szemű társat akarok neki, miután ezt is megvalósítottam már nem volt megállás a ’’lejtőn’’.
A szánazáshoz szűkséges felszerelés megszerzése után volt két hómentes tél és közben próbáltam egy kevés információt is gyűjteni de még mindig nem hajtottam, még mindig nem volt befogott huskym amikor beneveztem a Hargita fürdőn megrendezett versenyre kezdő kutya, kezdő hajtó kevésnél is kevesebb tudás ami inkább terepen alakul ki mint a könyvek mögött.
Megérkezve a versenyre tátva maradt a szám ahol én először voltam életemben mint,, NÉZŐ, TANULÓ és HAJTÓ,,
A Start kirobbanó siker volt de annak előtte a beindult menni akaró huskyk vonítását tetőzte a szorongástól egy gyomorgörcs a stat-tól való félelmemben és a gondolat, hogy éppen hány ismeretlen és ismerős személy fogja nézni a próbálkozásunkat. Időközben havazott és olyan hóvihar volt, hogy a két perccel előttem startolt szán nyomait teljesen eltakarta, tapasztalatlan hajtó –tapasztalatlan kutya kombinációnak nem a legideálisabb a körülmény az első próbálkozásra versenyen – eltévedtünk, de kis idő múltán a távolból integető fotóst láttunk így visszakerültünk a megfelelő irányba. Mondanom sem kell azt hiszem ,hogy a filmekben látott felülünk vagy felállunk a szánra című lehetőség nem létezett és amellett, hogy szaladtam az emelkedőre felfele (azt hiszem még taszítottam is a szánt) mely egy örökkévalóságnak tűnt még mindig ott volt egy lejtő melyen ismét végig szaladtam lefele mert verseny előtt fedeztem fel, hogy az úgynevezett fogas féken kívül mely nekem is volt másoknak van egy sebesség lassító fékje is egy csúszó fék mely jó szolgálatot tehetne lejtőn lefele egy idő után már nem számoltam a bukkanok utáni esések számát amikor megtörtént a csoda láttam a Finist.
A célba beérve nem kaptam levegőt de beértünk – boldog voltam, másnap már csúszó fékkel is felvolt szerelve a szánam és már jól éreztem magam, nem éreztem már emberfeszítő próbának a hajtást és így bizonyítottak be számomra is SUZI és CSILLAG ,,hogy a Husky az nem kutya hanem HUSKY ,,hisz egy zöldfülű csapatból az ők megérzéseik, segítségük és ösztönös munkaszeretetük révén igazi SZÁNHÚZÓKUTYÁK és MUSHER születtet.